19.fejezet
(Bella szemszög)
Hét nap telt el, mióta visszaérkeztünk Forksba a nászútról. Több mint egy hónapig voltunk a szigeten, és gyönyörű volt. Életem egyik legszebb hónapja volt, bár a többi sem elhanyagolható. Boldog vagyok, felhőtlenül, teljes mértékben. A Cullen ház nappalijában voltunk. Mindenki. Esme, Carlisle, Alice, Jasper, Emmett, Rosalie, Edward, Jacob és Renesmee. Mindenki itt volt, csak Charlie nem. Ők képezték az életemet, legfőképpen a éppen belém karoló Edward. Az életem emlékein gondolkodtam. Voltak benne negatívak és pozitívak. Az Edwarddal közös életem elejétől kezdtem, onnan amikor meg láttam Őt az ebédlőben. Vörös haja hátra fésülve égnek állt, én pedig el képedtem az ő és családja látványától. Egyformán különbözőek, és mégis annyira egyformán gyönyörűek voltak. Aztán a biológia órán hozzám sem szólt, majd el tűnt, és én nem gondoltam, hogy miattam. Utána meg mentette az életem, kétszer. Az iskolában meg állította az autót, mely ha akkor el üt, akkor én már rég a forksi temetőben oszladoznék. Majd Port Angelesben is elüldözte a majdnem megerőszakolóimat. Majd eljött az a bizonyos nap, amikor fel fedte előttem a titkát, majd el vitt a rétre. Ott csókolt meg először, mindig is nagyon kedves lesz nekem az a hely. Ezek után baseballozni mentünk, és mikor jött James, Victoria és Laurent meg rémültem. Utána üldözni kezdtek, és külön kellett válnunk. Én csak őt féltettem. James csellel magához csalt, és majdnem meg ölt. Ha akkor Edward nem menti meg újra az életem, most nem lennék itt. Mindezek után a kórházban az én életem biztonsága érdekében az mondta, hogy el kell mennem Jacksonvillbe anyámhoz. Nem mentem, én vele akartam lenni, és el sem tudtam képzelni, hogy nélküle éljek. Már akkor össze kapcsolódott életünk fonala. El érkezett a tizennyolcadik születésnapom, és én magát a tényt sem tudtam el fogadni: idősebb lettem Edwardnál. A bulin történtek meg pecsételték az életem. Jasper meg támadt, Edward magát okolta, és hirtelen döntéstől vezérelve el hívott az erdőbe hogy el mondja, el mennek. Végül azt mondta nekem, hogy nem szeret, és én minden szavát el hittem. „Olyan lesz, mintha soha nem is léteztem volna” – a mondta, ha ma rá gondolok is a fülemben cseng. Össze omlottam, nem bírtam el viselni, hogy az az ember, aki nekem a jövőt, az életet jelentette nem szeret. El hagyott, és nem akar többé.
Jacob felé kaptam a fejem, aki éppen Renesmee szemébe nézett.
Aztán jött Jake, a legjobb barátom. Négy hónap magamba zuhanás után ki tudott rángatni a depresszióból. Motrot szereltünk a garázsában, és tanultunk nálunk. El tudta feledtetni velem a gondjaimat, de szerelmes volt belém. Én viszont még mindig Edwardot szerettem. Ezek után el mentem moziba Jessicaval, és meg hallotta a világ leggyönyörűbben csengő, dühös, féltő és figyelmeztető hangját. Akkor hallottam először mióta ott hagyott az erdőben. És Jacob akkor változott át először. Azt mondta, nem barátkozhatunk, és én Samet okoltam mindenért. Végül még az nap este meg tudtam: Jacob vérfarkas. Meg döbbentem, először azt hittem hogy embereket öl a falkával az erdőben, de ki derült, hogy azok vámpírok voltak. Ők éppen ara teremtettek, hogy el pusztítsák a vámpírokat. Jacob meg lepett volt, hogy nem óckodom tőle azért, mert néha-néha óriás farkasként rohangál. Meg ígérte hogy el visz sziklát ugrani, de az egyik nap – mikor már régen nem hallottam Edward hangját, és Jacob sem ért rá – el mentem magam. Edward hangja újra féltő és dühös volt. Majdnem bele haltam az ugrásba, de Jacob meg mentett. Akkor el gondolkodtam rajta, hogy mi lenne ha meg próbálnám Jacobbal. Hogy mi lenne, ha? De végül, mikor Jake hazavitt Alice már rám várt. Én könnyek közt a nyakába ugrottam. Később derült csak ki, hogy azt hitte, meg haltam. Mikor Alice vadászni ment Jacob át jött hozzám, és meg csörrent a telefon. Azt hitte Carlisle az, és Charlie felől érdeklődik. De nem így volt: Edward volt az, és mivel Jake azt mondta neki, hogy Charlie a temetésen van, nem gondolkodott. El indult Volterrába, hogy véget vessen az életének. Alice ezt meg tudta, és habozás nélkül indultunk utána hogy tudtára adjuk: én élek. Jacob próbált vissza tartani, de nekem akkor semmi nem számított Edward épségén kívül. Sikerült megmentenem, és a Volturitól azt a kikötést kaptuk, hogy el elengedjenek, hogy nekem nem szabad sokáig embernek maradnom. Vissza értünk, és Esme zokogva köszönte meg, hogy meg mentettük a fiát. Azt hittem, már nem lesz több gondunk, de nem így lett. Victoria volt minden bajnak okozója: újszülötteket gyűjtött, hogy el pusztítsa a családunkat. Mindeközben Edward meg kérte a kezem, és kompromisszumot kötöttünk. Le fekszik velem a nász éjszakán, ha hozzám megyek feleségül. Bele mentem, és minden ez szerint történt .És akkor, mikor a harc ki tört rá jöttem: szerelmes vagyok Jacobba. Nem szerettem annyira mint Edwardot, de kínzó érzés volt tudni, hogy aki sokáig a legfontosabb volt az életemben szenved. Méghozzá miattam. Végül sikerült le győznünk Victoriát, és csapatát, de Jake súlyosan meg sérült. Választanom kellett kettejük közt. A döntés fájdalmas volt, és miután meg beszéltem Jacobbal, hogy én nem tudok Edward nélkül élni sokáig nem hevertem ki ennek következményeit. Jacob el ment Forksból, hátra hagyva mindent és mindenkit. Az apját, és a falkát. Próbált menekülni az élete elől, és az egészben az volt a legrosszabb, hogy tudtam: én vagyok a hibás az egészért. El érkezett az esküvőnk napja, és találkozhattam Jacobbal, bár az egész egy veszekedésbe fulladt. El mentünk Esme szigetére, és tényleg rendes nászéjszakánk volt. Nem sokkal ez után jöttem rá: terhes vagyok. Először lehetetlennek hittem, hisz már volt hasam, és éreztem ahogyan rúg a baba, pedig – akkor – fizikai képtelenség volt számomra, hogy a terhességem ilyen ütemben halad. Végül Edward haza hozott, és meg állapította, amit már sejtettem: egy vámpírtól várok gyermeket. Edward csak akkor barátkozott meg a gondolattal, mikor el kezdte hallani a kicsi gondolatait. Az állapotom vészesen romlott, és vért kellett innom, hogy ne haljak meg. Végül meg szültem Renesmeet, és ha akkor Edward nem adja be a mérget, akkor bele halok a szülésbe. Három nap égés után végül át változtam. Az első vadászatomon ki derült, hogy hatalmas önkontrollal rendelkezem. És mikor vissza értünk meg tudtam: Jacob bevésődött Renesmeebe. Először zavart, de aztán el fogadtam. Tartoztam Jacobnak, életem végéig tartozni fogok neki. Neki köszönhetem talán a józan eszemet is. Irina meg látta Nessiet, és mivel a vámpírok törvényei közt van, hogy gyermeket tilos át változtatni féltettem Renesmeet. Hisz, Irina túl messze volt tőlünk, hogy hallja Nessie szívének dobogását, és a pírt az arcán. Alicenek látomása volt, miszerint jön a Volturi. Mindenki, a vezetők, a feleségek, és az őrök. Az egész családunk majd’ minden tagja el indul a világ különböző részeire barátok után kutatva, akik tanúskodhatnak róla, hogy Renesmee nem vámpír gyermek. Aice és Jasper el mentek, és ez is csak később derült ki, de távolról intéztek mindent. Végül el jött a támadás napja, és akkor már fel fedeztem az erőm, miszerint ki tudom terjeszteni a pajzsot, mely elmémet védi. Azt kellett mondanom a lányomnak, hogy el kel engem hagyni, és hogy mi csak a szívünkben lehetünk együtt. A Volturit szinte földbe tiportuk, el vesztették ellenünk a küzdelmet. Alice segített ebben, akkor jöttek vissza, egy újabb félvérrel, Nahuellel. Meg tudtuk, hogy eddigi félelmünk Renesmeevel kapcsolatban, miszerint gyorsan meg fog öregedni, majd hamarosan meg hal alaptalan volt. Születésétől számított hét és múlva meg áll a fejlődésben. És most itt vagyok, tíz évvel később, immáron kétszer vett el feleségül Edward, és szárnyalok a boldogságtól. Nessie is meg találta Jacobban a szerelmet, és a kitartó társat, és ő is boldog. Végig néztem a családomon, és mindenki a saját párjával volt el foglalva.
- Szeretlek - suttogtam Edwardnak szorosan magamhoz szorítva
- Én is téged, Kicsi Bellám – nézett a szemembe. Újabb letaglózó boldogsághullám ért, és tudtam, hogy nem Jasper jóvoltából.
- Örökkön örökké, és még tovább – mondta mosolyogva.
Nem válaszoltam, csak lágyan meg csókoltam. Ő vissza csókolt, és ajkai nem siettek, és én sem diktáltam gyors tempót. Ajkai lágyak voltak, nyelve fel térképezte az egész számat. Meg szakítottam a csókot, hogy a szemébe nézhessek, melyben a boldogság csak úgy csillogott. Ő is mélyen az én szemembe nézett. Nem szólaltunk meg. Sokáig álltunk így, majd újra körbe néztem a családomon. Mindegyikük meg találta a boldogságot abban az életben, amit egyikük sem maguk választott magának. Újra meg csókoltam Edwardot, és el merültünk egymásban.
VÉGE
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése