28.fejezet
Sheela. A világ legszebb neve. Sheela nem rég csatlakozott a falkához, csak pár hete. Sam mutatott be neki, soha nem láttam még ez előtt, de ahogy meg láttam minden szál el szakadt, ami eddig hozzám tartott, és ő lett a világom közepe. Ezt a dolgot nem lehet titkolni, és Sheela is be vésődött. Még hozzá belém. Boldog vagyok, igazából boldogabb, mint eddigi életemben valaha. Boldogabb mint amikor Bellával voltam, a La Pushban, emberként. Apám mosolyogva néz rám, mikor meg lát, és ő is jobb kedvű, mint az elmúlt pár hónapban. Örülök hogy Belláék vissza jöttek Forksba, és annak is, hogy nem nehezedik rá az a teher, hogy lelki ismeret furdalása van miattam. Ő a legjobb barátom, sokat jelent, és már úgy szeretem, ahogy kell. Barátként, és ez így helyes. Most el sem tudom képzelni, hogy Bellával úgy legyek, ahogy Sheelával. Különben nagyon jól ki jönnek, aminek még jobban örülök. A többi Cullennek is szimpatikus, és már engem sem utálnak annyira, ahogyan észre vettem. Edward viselkedése meg változott velem szemben, mióta nem nézek úgy Bellára. Sokkal könnyebb így a Cullen házban lennem. Nem utál senki, nem néz rám senki utálkozóan. A faji különbségek ellenére egész jó a helyzet, ahhoz képest, hogy azt hittem, nem láthatom soha többé Bellát. A La Push – i strandon sétáltunk, kivételesen nem volt eső, a napot el takarták ugyan a felhők, de mivel mind ketten vérfarkasok voltunk, nem számított az időjárás. Mind kettőnk hangulata nagyon jó volt, hisz egymással lehettünk. Ilyenkor én is, és Sheela is teljesen ki zártuk a külvilágot, csak egymásra koncentráltunk. Le ültünk arra a ki dőlt uszadék fára, mely a „mi helyünk” volt egyszer, most már ezer év távolságnak látott ideje. Nem voltak Belláról fájdalmas emlékeim, csak az együtt töltött, szép percek maradtak meg. Sheela sötét haja a vállára omlott, és szólásra nyitotta a gyönyörű ívű száját.
- Rég voltunk Cullenéknél – szólalt meg, a hangja ugyan olyan mint Ő. Gyönyörű.
- Igen, át mehetünk, ha szeretnéd – válaszoltam neki, sötét szemeibe nézve.
- Oké, tőlem mehetünk – mondta nagy mosollyal. Végig simítottam az arcán.
- Szeretlek – mondtam
- Én is téged – válaszolt, ugyan azzal a mosollyal az arcán.
- Induljunk – pattant fel boldogan.
- Ember vagy farkas? – kérdeztem meg fogva a kezét, az újainkat össze kulcsolva
- Farkas – mondta. Imádott Rohanni az erdőben, a bundája tiszta fehér volt.
A szemébe néztem, majd el kezdtünk befelé rohanni az erdőben, egyszerre ugrottunk fel a levegőbe, majd egyszerre változtunk át. Ahogy földet értem, már hallottam is a gondolatait.
- Úgy sem vagy gyorsabb mint én – a gondolatai is felhőtlenek voltak
- Dehogynem – gondoltam
Rohanni kezdtem, hagytam magam le győzni, imádtam az önelégült mosolyát, és mikor diadalittasan azt mondta hogy „ Megint én győztem!”. Ez most is így volt. Hosszú, hófehér bundájába bele kapott a szél, és a gyönyörűségétől újra ki rázott a hideg. Már a Cullen ház előtti rét melletti erdőben voltunk.
- Induljunk – gondoltam
El futott az erdőben, és mire vissza ért már én is emberi alakban voltam. Szó nélkül fogtam meg a kezét, és lassan sétáltunk át az erdőn, ki a rétre. Közben az életemen gondolkodtam. Meg változott az életem mióta Sheelával találkoztam, és ki fejezetten pozitív irányba. Nem vagyok már olyan pesszimista, mint azelőtt. Igazából most nem tudom nézni a dolgok rossz oldalát. Be kopogtam az ajtón, és két másodperc múlva Bella nyitott ajtót.
- Jake, de rég láttalak! – ölelt meg
- Én is örülök, Bella. – mondtam mikor az ölelésből ki szabadulva levegőhöz jutottam.
Ekkor más Sheelát ölelte meg, vele óvatosabb volt. Nem volt Bellára soha jellemző hogy ennyire el ragadtatná magát. Most boldog. A szeme aranybarna volt, és csillogott benne az öröm. Hálás voltam Bellának, amiért nem küldött el, mikor Swidonban találkoztunk az erdőben. Akkor most valószínűleg már nem élnék. Biztosan öngyilkossággal próbálkoztam volna, bár nem tudom ez lehetséges- e azt tekintetbe véve, hogy vérfarkas vagyok.
- Gyertek beljebb – szólalt meg Esme, Carlisleal az oldalán, Bellával a háta mögött. Be mentünk, és egyből hellyel és étellel kínáltak.
- Éhesek vagytok? – kérdezte Esme
- Ami azt illeti én igen – mondtam – és te? – néztem Sheelára
- Én is, köszönjük, Esme! – mondta Sheela hálás mosollyal
Közelebb húztam magamhoz a kanapén, ezzel még közelebb tudva magamhoz, és helyet adva Belláéknak.
- Meséljetek valamit, nem is mondtátok még, hogy hogyan találkoztatok – szólalt meg Bella ahogy le ült.
- Hát, minket Sam mutatott be egymásnak, mikor vissza értem Swidonból, Ő már a falka tagja volt. Szóval Sam szólt, hogy van egy új falka tag, és hogy úgyis találkozunk, éjjel volt, a tábor tűznél ültünk, és akkor meg láttam. Hihetetlen – meséltem boldogan, majd mikor be fejeztem szájon pusziltam Sheelát.
- Ez nagyon, jó. Jake, nagyon örülök neki, hogy végre boldog vagy. – mondta Bella halvány, ámde őszinte mosollyal az arcán.
- Ennek én is örülök – szólalt meg Sheela nagy mosollyal az arcán.
- Szeretlek – mondtam Sheelának, majd el határoztam magam. Rég óta készülök meg kérni a kezét. Eddig nem volt hozzá bátorságom, de most olyan szinten öntött el a boldogság, és a felhőtlenség, hogy nem volt semmi gátlásom.
Le térdeltem a kanapén ülő szerelmem elé, majd beszélni kezdtem. Körbe néztem, mielőtt szólásra nyitottam volna a számat, mindenki tátott szájjal figyelt.
- Sheela Thomson. Szeretlek, a világon mindennél jobban – a zsebembe nyúltam, és előhúztam a ki dobozt – lennél a feleségem? – kérdeztem végül meg tőle. A szemébe nézve láttam azt a leírhatatlanul, ki mondhatatlanul sok szerelmet, és boldogságot.
- Igen – kiáltotta, majd a nyakamba ugrott, és meg csókoltam. Mindeki ujjongott, majd oda jöttek gratulálni. Ez után Bella Edwardhoz, Esme Carliselhoz, Rosalie Emmetthez, Alice pedig Jasperhez húzódott, és szerelmük szemébe néttek. Nem voltam érzelgős, de ezen a látványon egy könnycsepp csordult ki a szememből. Mindenki el érzékenyült, de mivel vámpírok nem könnyeztek. Ekkor Sheelára néztem, akinek már patakokban folytak a könnyei. Közelebb húztam magamhoz, és meg csókoltam, szerelmesen, szenvedélyesen.
Mindenki boldog volt, minden dolgunk rendeződött. Boldog, és szép életet élhetünk, nyugodtan, és remélhetőleg gondok nélkül. Mind boldogak voltunk.
The End
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése