˙Twilight Saga Fanfiction˙

15.fejezet

- Bella, utánam indulsz három lépéssel – súgta Alice úgy, hogy még az én emberi füleim is meg hallják.

A fejem szédült, kicsit meg tántorodtam, mire Charlie szorosabban fogott

- Bella, öt perc. Bírd ki – súgta Charlie közelebb hajolva hozzám

Wagner nász indulója fel csendült, és Alice el indult. Három lépés távolságra követtem. Le értünk a lépcsőn, a ház elé mentünk. Az utat végig virágokkal díszítették ki, és fehér szőnyeg vezetett az oltárig. Alice lassú, de határozott léptekkel sétál, vagy inkább táncolt, majd el tűnt előttem, és a világ legszebb pillantásával találtam szembe magam. Aranybarnaszemei ragyogtak az örömtől, a boldogsástól, és az önelégültségtől. A pap el kezdte mondani a szokásos mondatokat, melyeket mindig is használtak.

- Isabella Mary Swan, akarod e férjedül Edward Anthony Cullent? - fordult felém a pap

- Akarom – nyögtem ki nagy nehezen – Edwardra néztem és az arcán most szín tisztán látszott az önelégültség

- Edward Anthony Cullen, akarod e feleségedül Isabella Mary Swant? – most Edwarhoz fordult, kinek hangja soha nem volt még ennyire bársonyos

- Akarom – jelentette ki, és a tekintetét mélyen a szemembe fúrta, egy hatalmas mosoly kíséretében

- Rendben, ezennel férjjé és feleséggé nyilvánítom önöket. Meg csókolhatja a mennyasszonyt. – darálta a pap

Idegtépő lassúsággal, és ugyan azzal a mosollyal az arcán hajolt felém. Mikor ajkaink egybe forrtak mindent el felejtettem, csak azt tudtam hogy itt van velem, és engem akar. Nem is kellett semmi más az örökké tartó boldogsághoz. Mikor a csókunk meg szakadt egyből ölelő kezekbe ütköztem. Anyám, Phil, Angela, Mike, Jessica, Ben. Majd tudtam kettőt lépni, és egy perszelő tekintete éreztem a hátamban. Meg fordultam, és meg láttam azt a sötét szem párt, amelynek talán a józan eszemet köszönhetem. Ő volt a Nap, mikor én úgy éreztem, hogy az életem örök éjszaka marad. Ki rángatott a depresszióból, fel segített, mikor nem volt erőm fel kelni. Nagyon sok mindent köszönhetek Jacobank. Ő a legjobb barátom, és most szenved. Tudtam miért. Jacob szerelmes belém, és én nem viszonoztam az érzéseit, most pedig hozzá megyek a faja ellenségének egyik tagjához. Én is szenvednék az ő helyében, de nem lenne annyi erőm hogy el menjek az esküvőre. A szemébe néztem, és hihetetlen fájdalmat láttam. Egy könnycsepp csordult le az arcán, majd hirtelen hátat fordított nekem, és el rohant.

- Bella, megyünk? – kérdezte Edward

- Persze - mondtam zavartan

Az udvar teli volt a vendégekkel, Edward be mutatott a Denaliknak, és a tánc parkettre vezetett. Hát persze, az ifjú páré az első tánc.

- Szabad? – kérdezte udvariasan a férjem.

- Hát persze – mondtam egy mű mosolyt erőltetve az arcomra.

Fel mentünk a parkettre, és meg lepetten tapasztaltam hogy nem is nehéz ez a tánc. Edward vezetett, és csak lépkednem kellett. Nem sokára Alice, Jasper, Rosalie, Emmett, Carlisle, és Esme is fel jöttek táncolni. Bonyolult léptekkel haladtak, amiről tudtam hogy nekem nem menne, Edwarddal ezért maradtunk az egyszerű keringőnél. Aztán Emmett Edward mögött volt, meg ütögetve a vállát. Rosalie már Jasperrel táncolt, Alice pedig a parkett szélén állt, a tekintete üres. Látomása volt. Nem tudtam most erre figyelni, Hirtelen Emmettel táncoltam, Edward és Alice pedig el tűntek. Fel néztem a tánc partneremre, aki a szokásos teliszájas mosolyával nézett vissza rám, mire én el piultam. Emmett hangosan kezdett nevetni, de a tánc nem szakadt meg. Meg pörgetett, majd Charlie arcát láttam magam előtt.

- Oh, szija apu – mosolyogtam rá, ő vissza mosolygott.

Ügyetlenül lépkedtünk egymással szemben. Mivel ő sem volt a parkett ördöge, és én is elég ügyetlen voltam jobbnak láttam ezt így, mintha keringőznénk. Körbe néztem, s már nem láttam egyik Cullen testvért sem. Bocsánatot kértem apámtól, és be mentem a házba. A nappaliba érve senkit nem láttam, ezért meg nézet őket a konyhában, és az ebédlőben, de ott sem voltak. Fel mentem az emeletre, és Edward szobája felől hallottam suttogást.

- Nem, az nem történhet meg! – hallottam Edward dühös hangját

El kezdtem arra felé lépkedni, a cipőm talpa kopogott. Biztosan meg hallották hogy megyek, mert a suttogás abba maradt. Be kopogtam a szobába, és ott voltak mind az öten.

- Mit csináltok ti itt? - kérdeztem

- Semmit, csak Alicenek volt egy látomása. Semmi komoly, szerelmem – mondta Edward

- De akkor mért nem mondjátok el? - kötöttem az ebet a karóhoz

- Mert nincs jelentősége – válaszolt Edward, körbe néztema szobában lévő vámpírokon. Alice tekintete féltő volt ahogyan rám nézett

- Velem fog történni valami, ugye? – kérdezte, a hangom kétségbe esett

- Na jó, el mondjuk, de ülj le – tolt Edward a kanapé felé.

- Alice nem látja a jövődet, mármint, nem látja hogy át tudlak-e változtatni vagy sem.

- És csak akkor nem látja valakinek a jövőjét, ha az meg hal. De akkor sem látta mikor Kanadában laktunk, és nem tudjuk mi ennek az oka – magyarázta Edward

- Jacob – mondtam hang nélkül, meg döbbenve.

- Mi? Mi van azzal a korccsal? – Rosalie hangja dühös volt.

- Én, én tudom hogy erről ti nem tudtok, de mikor el hagytál – Edward arca el torzult ahogy ezt meg hallotta – nekem nem volt senkim, és egy ideig Jacobbal nagyon jóban voltunk. – mondtam

- Neki köszönhetem a józan eszemet – csúszott ki a számon

- Mi? Te egy vér farkassal barátkoztál? Bella, meg is ölhetett volna. Nagyon hamar el tudják veszteni az ön kontrolljukat. – Edward szemei szikrákat szórtak

- Tudom, volt egy ilyen élményem - mondtam szégyenlőssen

- Mi? Bella, meg halhattál volna – szidott Alice

- Mért nem mondtad ezt eddig nekem? – kérdezte Edward, a hangja nyugodt

- Mert nem akartalak emlékeztetni arra az időszakra, tudom hogy mennyire fáj ez neked – suttogtam, de tudtam hogy úgy is halja mindenki a szobában

- Ilyeneket soha többé ne titkolj előlem – mondta lágyan

- De akkor én nem látom a vérfarkasok jövőjét? De hogy jön ez Bella átváltoztatásához? – értetlenkedett Alice

- Nem tudom, de ezek szerint valahogyan köze lesz Jacobnak az átváltoztatáshoz –szólalt meg Jasper

- Mit csináljunk? – kérdeztem

- Vissza kell mennünk, a vendégek nem vehetik észre hogy el tűntünk – mondta Alice

- Rendben, menjünk - mondta Edward, és el indultunk vissza az udvarra.

Ezernyi kérdés kavargott a fejemben. Hogyan van köze Jakenek az átváltoztatásomhoz? Miért jött el az esküvőre? Miért ment el utána? De a legfontosabb: Hogyan szűntesem meg a szenvedését? Edwarddal kézen fogva sétáltunk ki az udvarra. Idő közben be sötétedett, de az ég tiszta volt. Gyertyák világították meg az egész udvart. Fel néztem. Teli hold volt. Hirtelen egy hangra lettem figyelmes. Egy fájdalmas hangra. Vonyítás volt, egy farkas vonyítása. Istenem, Jacob…