14.fejezet
A szobámban fekve merengtem azon, hogy holnap dél után már Ms. Cullen leszek. Féltem az esüvői felhajtástól, de boldoggá tett a tény hogy ez a különleges ember holnaptól hivatalosan is az enyém lesz. A Cullen házban fogunk lakni, amit Charlie nem nagy örömmel fogadott, de meg értette. El végre felnőtt vagyok, bár kegyetlenségnek tartottam ezt a „fegyvert” használni ellene. Nehéz el szakadnom tőle, hisz ő is nagyon fontos a számomra. Ha úgy vesszük, neki köszönhetem hogy holnap Edwardhoz megyek feleségül. Nélküle nem ismerném, ha ő nem lenne valószínűleg soha nem is láttam volna életem szerelmét. Az életem ugyan olyan szürke, és unalmas lenne. Középszerű Phoenixi lány lennék nélküle. Sokat köszönhetek az apámnak, és nehéz lesz őt el engednem. De felnőttem, és el kell szakadnom tőle is.
Mikor vásárolni voltunk Alice el fecsegte hogy már rég meg tervezte az egész esküvőt, és be jelentette hogy egy hónap múlva esküvő, én pedig meg döbbentem. Két hónapom volt fel készülni mindenre, ami a Cullen névvel jár. Persze ez az én döntésem. Én akartam be lépni a családba, mint vámpír. De nem fogom meg változtatni a döntéseimet, és nem is tántorodtam meg a következményeitől. Próbálok fel készülni arra a három napig tartó, pokolian kínzó, és égető fájdalomra, de ez nem hiszem hogy lehetséges. Nem tudtam el képzelni nagyobb fájdalmat, még ha az lelki, ez pedig testi lesz, hogy Edward nélkül éjek. Annál rosszabb biztosan nem lesz. Edward márvány mellkasán fekve nem is nagyon tudtam semmiféle fájdalmat el képzelni. Csak ara tudtam gondolni hogy holnaptól ő az enyém lesz, én pedig az övé, és semmi más nem is kell nekem a világon, csak Edward. Nem voltam fáradt, vagy álmos. Csak izgultam, nem szerettem a középpontban lenni. Hagyományok szerint nem szabadna együtt aludnunk az esküvő előtti éjszakán, de két indokom is van ennek meg szegésére. Az első: Nem bírnám ki ezt az éjszakát Edward nélkül, ebben biztos vagyok. A második: Edward nem is alszik, szóval gyakorlatilag nem is alszunk együtt. El múlt éj fél, és én még mindig nem aludtam. Alice majd biztosan kezelésbe vesz.
- Nem tudsz aludni? – kérdezte Edward suttogva
Én csak bólintottam egyet. Fel ültetett, majd ő is fel ült, aranybarna szemei az enyéimbe mélyesztve, és ezzel el feledtetve velem a nevemet is. A hangjára észhez tértem.
- Ne izgulj, semmi baj nem lesz, minden tökéletes lesz. – mondta mosolyogva.
- De mi van ha le esek a lépcsőn, vagy hasonló? Tudod hogy milyen ügyetlen vagyok, mi van ha valahol meg botlom? – kérdeztem aggodalmaskodva. Szerencsére meg nyugtatott.
- Semmi baj nem lesz, Charlie beléd fog karolni, és öt percig csak meg bír tartani. – a szavai simogattak.
Csak bólintottam és az ölébe bújtam, a hideg bőre jól esett az izgalomtól felhevült testemnek. El álmosodtam, el kezdte dúdolni az altatómat, a szemeim pár percen beül le csukódtak, és mély álomba zuhantam. Álom nélkül aludtam.
Reggel egy idegesítő dudálásra ébredtem. Edward mellettem fekve a saját gondolataiba merült. Mikor észre vette hogy fel ébredtem végig simított az arcomon.
- Jó reggelt – mondta hangosan, amit szerintem Charlie is meg hallott. Már nyitottam a szám hogy figyelmeztessem, ne legyen ilyen hangos, de a mutató ujját az ajkaimra tette és meg csókolt.
- Charlie már be engedett az ajtón is. – mondta
- Hé, azt hittem nem tudsz olvasni a gondolataimban.
- Nem is, de az arcod mindent el árul – mondta és nevetett
Újra hallottam azt az idegesítő dudálást.
- Alice – mondta halkan Edward, inkább csak saját magának.
Fel keltem az ágyról, be vánszorogtam a fürdő szobába. Mikor meg láttam az arcomat a tükörben szabályosan meg ijedtem. Úgy néztem ki mint aki nem aludt egy hete. Utoljára akkor néztem ki így amikor…. De nem, nem gondolhatok ilyenekre az esküvőm napján. Ma boldognak kell lennem. És boldog is leszek. Gyorsan meg mostam a fogam, és az arcom. Meg fésülködtem, és fel húztam egy farmert és egy pólót. Mikor ki értem a fürdőből Edward nagyon mosolygott.
- Mi az? – kérdeztem, és végig néztem magamon. Ki fordítva vettem fel a pólóm.
- Így is jól áll, de azt hittem nem szereted az ilyen extrém öltözködési formát – mondta, az arcán ugyan azzal a mosollyal.
- Ha-ha – mondtam gúnyosan. Mikor ki léptem a fürdőből, nem annyira bénán fel öltözve Edward intett hogy induljunk. Charlie ragaszkodott hozzá hogy reggelizzek. Ő is boldog volt, bár láttam egy kis szomorúságot a szemében mikor ránk nézett. Hát persze, hisz nem leszek a kicsi lánya többé.
Ki mentünk az ajtón, Alice a Volvóval jött elénk.
- Na végre - mondta egy nagy sóhaj kíséretében.
- Bocsi, én nem vagyok olyan gyors mint a vámpírok – mondtam, és nevettem.
- Edward hátra ül. Bella, te pedig mellém – ütögette meg az anyós ülést.
- De mért nem ülhetek én is hátra? – értetlenkedtem
- Ha már az éjszakát együtt töltöttétek, legalább ennyire legyet hagyomány tisztelőek. – mondta, és megint el kezdte ütögetni az anyós ülést.
- Oké – mondtuk egyszerre Edwarddal, és megint nevetni kezdtünk.
Be ültünk, Alice utasítása szerint én az anyós ülésre, Edward pedig hátra. A Cullen házhoz érve Emmett és Jasper kezelésbe vette Edwardot, Alice, és Rose pedig engem.
Alice fürdőszobájában ültem egy meg emelt székben.
- -Mit csináltatok ti az éjjel? Nem úgy nézel ki mint aki aludt – mondta Rosalie mosolyogva.
- Nem tudtam aludni – mondtam el pirulva
Rájuk néztem, és egymásra mosolyogtak.
- Ha csináltunk volna valami olyasmit, amire ti gondoltok, azt Alice látta volna – védtem magam
- Csak viccelünk, Bella, nem kell mindent komolyan venni – mondta csilingelő hangon Alice
Újra el pirultam, amin el kezdtek nevetni. Rosalie ki sminkelt, Alice pedig a hajamat csinálta. Mikor kész voltak a fejemmel jöhetett a ruha. Alice ki vonszolt a fürdőből a szobájába. Nehezen tudtam állva maradni, nagyon ideges voltam. A gyomrom össze szűkült, és szédültem.
- Bella, legalább addig tartsd magad még rád adom a ruhát – mondta Alice fej csóválva, de a következő pillanatban már le foglalta az egyik ki álló tincsem.
- Kész vagy! – mondta nagy lelkesedéssel mikor a helyre igazította a tincset.
Nem is figyeltem, de idő közben Rosalie el tűnt. Alice a lépcsőhöz vonszolt, ahol apám várt rám, az arcán a boldogság, és a szomorúság egy fura keveréke látszott. Mikor mellé értünk szó nélkül át karolt. Le néztem, a Cullen ház nappalijában lévő emberekre. Mind rám vártak. Először anyámat, és Philt szúrtam ki. Majd meg láttam Angelát, Bent, Jessicát, Mikeot, Tylert, és Ericet. Jessica és Mike fogták egymás kezét, bá utóbbi nagy szemekkel, és tátott szájjal bámult, amitől még jobban zavarban voltam. Végig néztem a tömegen, és nagyon sok ember volt. Ott voltak Tanyáék is. Legalábbis a ki nézetükről ítélve biztosan ők voltak. Aztán rá néztem valaki másra. Mélyen fekvő, fekete szemeiben fájdalom csillogott, réz bőre alatt ki rajzolódtak az erek ahogy ökölbe szorította a kezét. Szívem össze szorult a látványtól, de most észen kellett lennem.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése