˙Twilight Saga Fanfiction˙

Ígéretek

Sokszor teszünk ígéreteket, nap, mint nap. Biztosan mindenki minden nap megígér sok mindent. Minden nap megígérjük, hogy „igen anya, vigyázni fogok magamra.” De van, mikor valaki nem tartja be a szavát.

Volt egy lány, akinek megígérték, hogy soha nem hagyják el, de még is megtörtént. A lányt Bella Swannak hívták, és szerelme, Edward Cullen egy másik ígérettel eltörölte minden addig tett szavát. Minden ígéretét. „Megígérem, hogy ez az utolsó alkalom, hogy látsz engem. Nem jövök vissza. Olyan lesz mintha soha nem léteztem volna.” És a lány összetört. A mellkasában tátongó űr minden nappal egyre jobban fájt. Minden nappal egyre jobban hiányolta Edwardot.

Hát ennyi járt neki? Mint a másodpercek, úgy szaladt el az a pár boldog hónap, amit Edwarddal tölthetett. De Bella már gondolatban sem tudta kimondania fiú nevét. A fiúét, aki az életét jelentette. Még emlékezett arra a napra, mikor Edward elhagyta őt, még érezte a szellőt, még felvillantak a képek a szemei előtt, ahogy az őszi erdő falevelei jelezték a fiú útját, és hogy megígérte neki, hogy nem fog magával butaságot csinálni. Még emlékezett Őrá…

Nem akarta elfelejteni, tudnia kellet, hogy létezik, és egyszer vele volt. Egyszer együtt boldogok voltak, és ezt soha nem fogja elfelejteni. Fájdalom nyomta minden nap minden másodpercében Bella szívét. Küzdött az emlékeiért, és azok ellen. Hisz fájt látnia azt, akit elvesztett. Az emlékei minden alaklommal úja felszakították a sebeit, melyek véreztek. És minden csepp vér egyre jobban szívta ki Bellából az életet.

Bár vérfarkas barátja valamilyen mértékben vissza tudta csalogatni a depresszióból, ez sem segített rajta. Rémálmok gyötörték, melyekből sikítva ébredt, melyekben nem találta meg, amit keresett. Melyekben nem volt semmi, ami számára fontos lenne. Jacob az idő múlásával egyre fontosabb szerepet játszott az életében. A Napja volt. A legjobb barátja, aki többet szeretett volna. Bellának lelkiismeret furdalása volt, amiért nem viszonozza Jacob érzelmeit. Hisz sokat köszönhetett neki, talán az életét. De a szívét Edward magával vitte, s nem tudott többé úgy szeretni.

Végül Jacob bevésődött, és bár Bella barátja maradt, az érzelmei megváltoztak. Nem tudott már Bellára úgy nézni, ahogy az előtt. Régebben védelmezte, hisz a világ közepe volt számára. De most, hogy megtalálta a másik felét, azt a lányt, aki neki van teremtve már nem töltött annyi időt Bellával. Bár már öt év telt, mióta azon a végezetes szeptemberi napon Edward elment, még nem tudta kiheverni szerelme hiányát. Újra visszaesett ugyan abba az állapotba, amikor még nem volt neki Jacob sem. Elveszettnek érezte magát, nem érezte, hogy az apján kívül bárki törődne vele. Depressziós volt, de élt. Próbálta túlélni az idő múlásával járó fájdalmat, és Edward hiányát.

Mindezek ellenére nem haragudott a fiúra. Csak megköszönte volna neki azt a pár boldog hónapot, amit együtt tölthettek. Megköszönte volna neki, hogy megadta neki a szerelem élményét. Csak hogy szerethette.

Teltek a napok, a hetek, a hónapok és az évek, de Bella senkinek sem árulta el féltve őrzött titkát. Ahogy megígérte, senkinek nem mondta el, hogy Edward egy vámpír. És hogy az életét vesztette el vele együtt, a jövőjét, a boldog örökkét azzal, akit igazán szeretett.

Újabb évek teltek, és mikor Bella huszonnyolc éves volt, az apja szívrohamban meghalt. A lány nem bírta tovább, tízévnyi szenvedés után, mikor már Jacob sem kereste, mikor már mindenki elfelejtette elsétált a rétre, amihez már oly megszokottan vitték a lábai. Sokszor felkereste ezt a helyet, miután Edward elhagyta. Ilyenkor a fájdalommal nem törődve idézte fel a régi emlékeket. És megint itt volt, újra felidézte élete legszebb hónapjait. Edward arcát, és aranyszín szemét. Márvány bőrének illatát, és érintését.

Élete utolsó alkonyán végignézte a naplementét, és ahogy beköszönt az éj. Hátradőlt a nyirkos füvön, s tíz év szenvedés és fájdalom után, az űr után, amit Edward hagyott maga után Bella végre boldogan merült el az oly sokáig várt jótékony sötétségben. Végre magával vitte a halál, hogy öntudatlanul, s emlékek nélkül szárnyaljon tovább megsebzett lelke.

S hogy mi történik, ha az ember nem tartja be az ígértét? Romba dönthet mindent, amiben addig hittél.